A valódi Olaszországról – 2

Jöjjön hát  sorozatunk második része.

Az olaszokról az a sztereotípia járj, hogy nagyon családszeretők. Ez alapvetően így is van, hiszen szeretik a gyerekeket, szívesen foglalkoznak velük, csak éppen egyre kevesebb gyermeket nemzenek.

Az EU-s statisztikákban talán a legutolsó helyen vannak a családonkénti gyerekszámot tekintve (holtversenyben Magyarországgal) , és ha ehhez azt is hozzátesszük, hogy délen még mindig sokkal több gyerek születik családonként, mint északon, az bizony azt is jelenti, hogy északon szinte alig van gyerek.

Hogy a saját (nem hivatalos) statisztikámat közzétegyem, az irodánkban a következő családi felállások vannak:

• – két házaspár gyerek nélkül sok éve együtt (az egyik pár konkrétan sosem akart gyereket, a másiknak talán nem sikerült)
• – két elvált nő egy illetve két (felnőtt) gyerekkel
• – egy fiatal pár gyerek nélkül, de még abban a hiszemben, hogy később lesz gyerekük (ámbàr már 35 és 45 évesek)
• – két egyedülálló (32 éves srác és 38 éves nő)
• – és egy pár (nem házas) két gyerekkel.

Mint az jól látszik, az úgymond “hagyományos” család (azaz házaspár gyerekekkel) gyakorlatilag nem létezik a mikrokörnyezetünkben.  Talán ezért lehet, hogy bármennyire közel van a Vatikán (és szól bele állandó jelleggel minden dologba), annyira nem erőltetik (vagy nem látványosan) a hagyományos családmodellt. Ha egyáltalàn, akkor már azzal is elégedettek lennének, ha születnének gyerekek, mindegy, hogy házasságba, együttélésbe érkeznek, csak legyenek.

De éppen ezzel van a baj. A feltételek nagyon megnehezítik a gyerekvállalást.

Ahogy írtam is, a fiatalok nagy része atipikus dolgozó, azaz azt sem tudja, hogy jövő héten/hónapban lesz-e munkája, a többiről nem is beszélve. Sokszor a szülőkkel élnek, mert az az 1000-1200 euró, amit megkeresnek, nem fedezne egy normál lakást és a megélhetést.

Ha mégis különélnek, akkor fizetik a méregdrága albérletet. Ahogy erről már beszéltünk, itt vagy örökölni, netán családtól ajándékba kapni lehet a lakást, olyat még nem láttam, hogy valaki sajàt maga összespórolta volna – otthon viszont igen (a nagyvárosokban nagyon drága az ingatlan. Kisebb helyeken olcsóbb, ott viszont munka nincs). Sokan életük első 25 m2-es lakását Budapesten igenis spórolásból – majd kölcsönből vették. Ja, hogy az kicsi ès nem luxus? Azért első lakásnak nem rossz. Később lehet nagyobbra cserélni.

Itt ha a család nem segít, akkor azt a 40-50 000 euró önrészt is nehezen látom összehozhatónak, arról nem is beszélve, amikor havi 1300-1500 euró kölcsönt kell fizetni.

Tehát itt a lakásprobléma is. De tegyük fel, hogy azt még megoldották (elányben a helyiek, ott mindig van egy nagyszülőktől örökölt lakás. Ellenben ha máshonnan, délről vándorol északra az ember, akkor hiába örököl, abból északon nem lesz lakás).

Akkor jön az, hogy ha gyereket szül egy nő, akkor úgy hat hónapig maradhat otthon némi pénz mellett (ami nem túl sok), majd 1. könyöröghet a munkaadónak, hogy vegye vissza – ha atipikus volt, akkor maximum meghosszabbodik 6 hónappal a szerződése, utána nem kötnek vele ùjat, 2. elkezdhet valamilyen megoldást találni a gyerekvigyázásra.

Városban a bölcsőde 300-400 (ha mindketten dolgoznak, akkor 700-800) euróba kerül gyerekenként, és jó, ha 9h-15h-ig otthagyhatod a gyereket. Ha egyáltalán bejut a gyerek, ugyanis a legtöbb ismerősöm 150.-ként iratkozott fel a helyi bölcsibe, azaz a következő 5 évben tuti nem kerül be a gyereke.

Ha tehát (nagy valószínűséggel) nem megy bölcsibe a gyerek, akkor jöhet a babysitter (netán a család, anya, anyós, valaki), havi jó pár száz euróért feketén. És màris lehet a munkàba visszatèrni.

Netán otthonmarad az anyuka, mert az vilàgos, hogy anyagilag egyàltalàn nem éri meg dolgozni két gyerek mellett.

Akkor jön az egy fizetés: mondjuk 1500 euróból 1000 a lakbèr, a többiből meg mókás lehet a megélhetés hármasban-négyesben…

Es amikor a mama visszamenne dolgozni, sajnos senki nem szeretné felvenni, mert nyilvàn problémás. Még akkor is, ha itt például a gyerek betegsége esetén nem kap a szülő betegállomànyt. Főleg, ha atipikus, akkor még a saját betegsége esetén sem kap… Szòval tiszta öröm a gyerekvàllalàs..

Ahogy szoktam mondani, rendszerszerű a problèma: mivel a nők sokàig nem dolgoztak, nem alakult ki a szolgàltatàsok köre (bölcsőde, idősgondozàs stb stb), de közben vàltozott a vilàg, ma Észak-Olaszorszàgban màr dolgoznak a nők, csak èppen senki nem gondolt arra, hogy akkor bizony ki kell alakìtani a megfelelő infrastruktùràt hozzà.

Mindaz, amit eddig mondtam, nem is korrekt politikailag, mert meggyőződèsem szerint egy gyerek nemcsak az anya felelőssége, ès igenis otthon maradhat az apa is egy ideig (hogy pl. a nő visszamehessen dolgozni), de lehet, hogy már az is elég, ha az otthoni munkákat megosztják, csakhogy ez itt talán még nehezebb, mint màs orszàgokban, egyszerűen tùl macsòk erre a fèrfiak. Lemaradtak az 50 èvvel ezelőtti szerepmegosztásnál… (ez azért otthon sincs nagyon másként).

Hát így állunk. Es nem úgy tűnik, hogy ezen eddig bárki változtatni akart volna vagy ezután szándékában állna megtenni.