Infrastruktúra, Mindennapok

A valódi Olaszországról – 2

Jöjjön hát  sorozatunk második része.

Az olaszokról az a sztereotípia járj, hogy nagyon családszeretők. Ez alapvetően így is van, hiszen szeretik a gyerekeket, szívesen foglalkoznak velük, csak éppen egyre kevesebb gyermeket nemzenek.

Az EU-s statisztikákban talán a legutolsó helyen vannak a családonkénti gyerekszámot tekintve (holtversenyben Magyarországgal) , és ha ehhez azt is hozzátesszük, hogy délen még mindig sokkal több gyerek születik családonként, mint északon, az bizony azt is jelenti, hogy északon szinte alig van gyerek.

Hogy a saját (nem hivatalos) statisztikámat közzétegyem, az irodánkban a következő családi felállások vannak:

  • – két házaspár gyerek nélkül sok éve együtt (az egyik pár konkrétan sosem akart gyereket, a másiknak talán nem sikerült)
  • – két elvált nő egy illetve két (felnőtt) gyerekkel
  • – egy fiatal pár gyerek nélkül, de még abban a hiszemben, hogy később lesz gyerekük (ámbàr már 35 és 45 évesek)
  • – két egyedülálló (32 éves srác és 38 éves nő)
  • – és egy pár (nem házas) két gyerekkel.

Mint az jól látszik, az úgymond “hagyományos” család (azaz házaspár gyerekekkel) gyakorlatilag nem létezik a mikrokörnyezetünkben.  Talán ezért lehet, hogy bármennyire közel van a Vatikán (és szól bele állandó jelleggel minden dologba), annyira nem erőltetik (vagy nem látványosan) a hagyományos családmodellt. Ha egyáltalàn, akkor már azzal is elégedettek lennének, ha születnének gyerekek, mindegy, hogy házasságba, együttélésbe érkeznek, csak legyenek.

De éppen ezzel van a baj. A feltételek nagyon megnehezítik a gyerekvállalást.

Ahogy írtam is, a fiatalok nagy része atipikus dolgozó, azaz azt sem tudja, hogy jövő héten/hónapban lesz-e munkája, a többiről nem is beszélve. Sokszor a szülőkkel élnek, mert az az 1000-1200 euró, amit megkeresnek, nem fedezne egy normál lakást és a megélhetést.

Ha mégis különélnek, akkor fizetik a méregdrága albérletet. Ahogy erről már beszéltünk, itt vagy örökölni, netán családtól ajándékba kapni lehet a lakást, olyat még nem láttam, hogy valaki sajàt maga összespórolta volna – otthon viszont igen (a nagyvárosokban nagyon drága az ingatlan. Kisebb helyeken olcsóbb, ott viszont munka nincs). Sokan életük első 25 m2-es lakását Budapesten igenis spórolásból – majd kölcsönből vették. Ja, hogy az kicsi ès nem luxus? Azért első lakásnak nem rossz. Később lehet nagyobbra cserélni.

Itt ha a család nem segít, akkor azt a 40-50 000 euró önrészt is nehezen látom összehozhatónak, arról nem is beszélve, amikor havi 1300-1500 euró kölcsönt kell fizetni.

Tehát itt a lakásprobléma is. De tegyük fel, hogy azt még megoldották (elányben a helyiek, ott mindig van egy nagyszülőktől örökölt lakás. Ellenben ha máshonnan, délről vándorol északra az ember, akkor hiába örököl, abból északon nem lesz lakás).

Akkor jön az, hogy ha gyereket szül egy nő, akkor úgy hat hónapig maradhat otthon némi pénz mellett (ami nem túl sok), majd 1. könyöröghet a munkaadónak, hogy vegye vissza – ha atipikus volt, akkor maximum meghosszabbodik 6 hónappal a szerződése, utána nem kötnek vele ùjat, 2. elkezdhet valamilyen megoldást találni a gyerekvigyázásra.

Városban a bölcsőde 300-400 (ha mindketten dolgoznak, akkor 700-800) euróba kerül gyerekenként, és jó, ha 9h-15h-ig otthagyhatod a gyereket. Ha egyáltalán bejut a gyerek, ugyanis a legtöbb ismerősöm 150.-ként iratkozott fel a helyi bölcsibe, azaz a következő 5 évben tuti nem kerül be a gyereke.

Ha tehát (nagy valószínűséggel) nem megy bölcsibe a gyerek, akkor jöhet a babysitter (netán a család, anya, anyós, valaki), havi jó pár száz euróért feketén. És màris lehet a munkàba visszatèrni.

Netán otthonmarad az anyuka, mert az vilàgos, hogy anyagilag egyàltalàn nem éri meg dolgozni két gyerek mellett.

Akkor jön az egy fizetés: mondjuk 1500 euróból 1000 a lakbèr, a többiből meg mókás lehet a megélhetés hármasban-négyesben…

Es amikor a mama visszamenne dolgozni, sajnos senki nem szeretné felvenni, mert nyilvàn problémás. Még akkor is, ha itt például a gyerek betegsége esetén nem kap a szülő betegállomànyt. Főleg, ha atipikus, akkor még a saját betegsége esetén sem kap… Szòval tiszta öröm a gyerekvàllalàs..

Ahogy szoktam mondani, rendszerszerű a problèma: mivel a nők sokàig nem dolgoztak, nem alakult ki a szolgàltatàsok köre (bölcsőde, idősgondozàs stb stb), de közben vàltozott a vilàg, ma Észak-Olaszorszàgban màr dolgoznak a nők, csak èppen senki nem gondolt arra, hogy akkor bizony ki kell alakìtani a megfelelő infrastruktùràt hozzà.

Mindaz, amit eddig mondtam, nem is korrekt politikailag, mert meggyőződèsem szerint egy gyerek nemcsak az anya felelőssége, ès igenis otthon maradhat az apa is egy ideig (hogy pl. a nő visszamehessen dolgozni), de lehet, hogy már az is elég, ha az otthoni munkákat megosztják, csakhogy ez itt talán még nehezebb, mint màs orszàgokban, egyszerűen tùl macsòk erre a fèrfiak. Lemaradtak az 50 èvvel ezelőtti szerepmegosztásnál… (ez azért otthon sincs nagyon másként).

Hát így állunk. Es nem úgy tűnik, hogy ezen eddig bárki változtatni akart volna vagy ezután szándékában állna megtenni.

Advertisements

17 thoughts on “A valódi Olaszországról – 2”

  1. Nem csak azert nem maradnak az apàk mert tul “macsòk”, hanem mert ha elkezdenek egy munkahelyen a gyerek miatt betegszabit stb kivenni, pàr honap alatt meglàtjàk, h hol talàljàk magukat…hiàba mondja mindenki h az apàk is jogosultak, de egy versenyszfèraban levò cèg nem nagyon engedheti meg magànak h egy addìg àllandòan tettrekèsz embere hirtelen elkezd gyerekugye miatt hianyozgatni.

    1. es ez a nokre nem vonatkozik??????? Azaz egy no megengedheti maganak, hogy “veszelyezteti” a sajat allasat, egy ferfi nem???

      1. Dehogynem! Abbòl indulok ki, h ma egy tòbbgyerekes nò itt olaszo-ban eleve olyan helyen kell, h dolgozzon ahol ilyen szempontbòl vmennyire rugalmasak vagy nem dolgozik, màs alternativa nincsen. Persze nem azokrol a szerencsesekròl beszèlek akiknek az òsszes nagyszulò segìtòkèszen, ugràsra kèszen àll a kòzelben..

      2. Kicsit provokalon irtam az elozo kerdest 🙂 Szerintem a “macso mentalitas” ott kezdodik, hogy csak a no felelossege, hogy 1. olyan helyen dolgozzon, ahol ezt elnezik neki, 2. ha megsem olyan helyen dolgozik, akkor oldja meg, akar ugy is, hogy kenyszeruen munkat valt, felallasba megy stb stb.
        Azaz az fel sem merul, hogy a gyerek kettojuke es a ferfi is elgondolkozhat azon, hogy ezt a problemat meg kell oldani.
        Persze igy nevelodtunk, mindenkinek ez a “termeszetes”. Csakhogy ott kezdodik a dolog, ha mi nok igyekszunk ezen valtoztatni…

  2. A règi munkahelyemen kb 20-an dolgoztunk, abbòl a felènek volt gyereke (minden kollèga termèszetesen kor szerint potencialis szulò volt), de mindehol csak 1, kivève egy kollègàmat ahol kettò – meg engem, èppen a màsodikkal voltam terhes. A tòbbiek mind pàrkapcsolatban vagy hàzassàgban, de gyerekròl szò sem volt (szinte mindenkinèl mert nem akartak-egyenlòre). Ami a lakàs ònrèszt illeti, mi kb 7 èv egyuttèlès alatt tudtunk 10.000 eurot òsszekaparni a lakàsvàsàrlàshoz…

  3. Hàt igen, sokaknàl ez a kèzenfekvò, mert mindig is inkàbb a nòk mondtak le a munkàròl a csalàd èrdekèben. Nekem az a tapasztalatom itt, hogy manapsàg a jòzan èsz dònt, màrmint, h melyik fèl tud tòbbet faragni le ugy a munkàbòl, h meg is tartsa azt…sok apukàt ismerek, akik ugyanugy hozzàk-viszik a gyerekeket ès sok idòt toltenek veluk, mint az anya ès a haztartàsban is egyenranguak. Persze ezt elsòsorban olyanok tudjàk òsszeegyeztetni akik nem egy privàt multinàl vagy hasonlònàl dolgoznak, ez nòre ès ffira is èrvènyes.

  4. Szerintem óvatosabban kell kell kezelni ezt a gyerek/férfi-női munkavállalás kérdést.
    Egyrészt szerintem érzelmi oldalról csak a gyerek születése után dől el, hogy meddig szeretne otthon maradni vele az anyuka.
    Előre nem lehet elhatározni, hogy “én 6 hónap után szeretnék visszamenni, s 3-at maradjon még a férjem otthon”.
    Másrészt a múltkor hallottam egy érdekes történetet itthonról.
    Kisvállalkozás, ahol a válság miatt nem volt elég megrendelés, s kénytelenek voltak elküldeni néhány embert.
    Több elbocsátási védettséget élvező anyuka volt, így 2 olyan férfit kellett elküldeni, akiknek a feleségük otthon volt 2 és 3 gyerekkel, s persze lakáshitel, stb…

    Nem tudok én sem megoldást, de a fenti gondolatokkal sem tudok egyetérteni 🙂

    1. Aha, en eppen azt mondom, hogy a csalad joga eldonteni, ki meddig maradjon otthon a gyerekkel (es nem elore, hanem utkozben – itt az a szabaly, hogy a hat honap letelte utan nyilatkozol, hogy hogyan tovabb :). De ez azt is jelenti, hogy nem elore eldontott teny, hogy csak es kizarolag az anya felelossege a gyerek (azaz igenis felmerulhet, hogy az apa is otthon maradhat). Az, hogy nagyobb baj-e, hogy ha egy ferfit bocsatanak el, mint egy not: szerintem egy no eppugy lehet csaladfenntarto, mint egy ferfi. Vagy eppenannyira lehet fontos az o bevetele, mint a ferfie (mert mondjuk felesben keresik a betevot), tehat eppen olyan nagy gaz, ha ot bocsatjak el, mintha a ferjet.
      Alapvetoen az rossz, ha egyikuk munkanelkuli lesz (ferfi vagy no), mindenkepp krizisbe kerul a csalad.
      Es persze minden csaladban van egy munkamegosztas: hogy eppen ki van otthon a gyerekkel, ki dolgozik tobbet stb. Tehat egyedi a problema minden csaladnal. Nekem az nem tetszik, ha alapertelmezett, hogy egy no eppen elvesztheti a munkajat, majd eltartjak…. Ugyis a ferfi keres tobbet.

  5. Hát igen én is mióta itt vagyok ezt figyelem. Borzalmasan kevés a gyerek, de az még hagyján hogy a gyerek. 27 éves vagyok és a sima 20on éves lányok mennyisége sincs épp toppon… 30-35 közti rétegből viszont dunát lehet rekeszteni.

  6. szerencsère nàlunk fèrjem /aki a Poste Italiane-nàl dolgozik-àllami munkahelynek szàmìt/ maradt az èn 3 kotelezo hònapom utàn a màsodik gyerekunkkel otthon, amikor a hivatalos “gyed” lejàrt,kb mèg 2 èv aspettativa-n (fizetès nèlkuli “szabin”), mert èn szabadùszò kft-nek minosulok korzeti orvoskènt plusz màsodàllàsom is van, ezèrt logikusan anyagi megfontolàsbòl ìgy volt megoldhatò (màs kèrdès, hogy a belso-hormonàlis?-anyai oszton a 10 hònapban egy sùlyos depressziòba torkolt-ùgyhogy mostani eszemmel csìnjàn bànnèk a “logikus” megoldàsokkal ..)
    fèrjem azòta is sokkal tobbet foglakozik a 2 fiunkkal, mint èn valaha is, fozni is szeret-ùgyhogy azèrt az ideàlis egyensùly kialakult…

  7. szia gabi!!!
    azert hogy valami pozitivat irjak: Emmat peldaul nem vettek fel a bolcsibe, es ezert arra a tanevre igenybe vehettunk egy 3000 euros vauchert a Comunetol baby-sitterre. Persze nem volt agyonreklamozva a dolog, ferjem hetekig jart utana, toltott ki papirokat, csak a Comune listajarol lehetett baby -sittert valasztani, meg a penzt megelolegeztuk, aztan minden szamla bamutatasa utan ket reszletben fizettek vissza, egy even belul. Igy persze sokan kiestek ebbol a jo dologbol: nem tudtak rola, nem tudtak penzt elolegezni, csomo idot ezzel tolteni. Pedig hasonlo dolgok (eu-s penzekbol is)vannak!!!

    1. Igen, egy masik ismeros tapasztalata, hogy ha elozo evben meg nem itt laktal, es nem volt olasz adobevallasod, akkor ingyen (!!!) mehet a gyerek a bolcsibe (akkor is ha hulla gadag vagy es rengeteg penyt kerestel egy masik orszagban). Ami persze abszolut igazsagtalan az itt elokkel szemben.
      Valamint: ha egyedulallo anya vagy (nem vagy hazas), es atipikus is, sajat lakastulajdon nelkul, akkor is rengeteg pontot kapsz a bolcsifelvetelinel. Nem erdemes hazasodni 🙂

  8. Sziasztok..Róma szerelmese lettem többször voltam kint és baby sitter állást keresek vagy bejárónőként is szivesen dolgoznék …valaki tud megbizható űgynökséget? 39 éves vagyok.
    Elöre is köszönök minden választ Chris

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s