Carpegna stratégiai helyen fekszik, már ha szeretjük a hegyeket és a tengert is, ugyanis nem messze San Marinotól, Marche tartományban található, ugyanakkor csak 38 kilométerre Riminitől.
A Parco Nazionale Sasso Simone e Simoncello területén fekszik, még néhány évtizede is felkapott nyári üdülőhely volt, főleg azoknak, akik nem bírták a tengerparti meleget. Azóta megváltoztak ugyan a nyaralási szokások (főképp az olcsó repülőjegyeknek “hála”), de szerintem kár lenne “snobbare il posto”.
Maga a falu azért is szép, mert bár a hegyekben van, mégsincs egy völgyben eldugva, tehát nem fenyeget a szokásos hegyi probléma, azaz, hogy semmit sem látunk, ellenben korán sötétedik. Itt a panoráma remek, egyik oldalról az 1400 méteres Monte Carpegna, a másikról a két Sasso vesz körül (kellő távolságban), nem is beszélve az egészen a Monte Neronéig húzódó kilátásról. A táj tehát gyönyörű, az emberek nyugodtak, és főleg nyáridőben jól működik az olaszos “movida”, esténként az egész falu korzózik, és bárról bárra jár.
A falu legfőbb nevezetessége a hercegi palota (palazzo ducale) a 17. századból, ami a településhez képest hatalmas, de sajnos nem a legjobb állapotban. Nem látogatható, de tavasztól őszik sok helyi program van, ami miatt legalább a pincéit megnyitják (vásárok, kiállítások).
Ami miatt érdemes ide eljönni, az mégiscsak a hegy, a kirándulás. Első menetben érdemes a Cippo-ra felmenni (kocsival 5 perc, gyalog – erős emelkedővel, betonúton – 35 perc), ahol főleg nyáron nagyon jó hűsítő az idő, a helyi lakókocsi-büfében jó piadinákat csinálnak és a kilátópontról szép időben a tengert is látni. Utána, ha már ott vagyunk, lehet választani az erdei utak közül, nagyjából 45 perc alatt a Monte Carpegna-ra is feljutunk (gyalog, erdei ösvényen – kaptatón), ahonnan szintén hihetetlen a kilátás. Ha ide nem gyalog kaptatnánk fel, hanem kocsival, azt egy kis kerülővel az Eremo felé kell megközelíteni (telente errefelé sielni is lehet), ahol szintén helyes büfé vár (jó tartalmas helyi ételekkel, főleg télen). Ha a Sasso felé indulunk, az kb. egyórás program, nyáron meleg is, mert nem sok fa van a környéken. Ha felérünk, akkor a helyiek által kialakított és gondozott tűzrakóhelyen lehet sütögetni (só, bors, olaj a sziklába vájt “spejzban” van). Innen aztán nekivághatunk magának a Sasso Simone-nak, mely egyik oldalán egy sziklaomladék, de ha felkapaszkodunk a “fennsíkra”, szintén lélegzetelállító a kilátás. Itt már az őskorban is voltak emberi telepek, ezek és a középkori maradványok feltárása most is folyik. Ha körbesétáltuk a Simone-t, egy meredek, de kapaszkodóval ellátott úton átjutunk a kisebb Sasso Simoncellora is. Egy gond van a hellyel, nincs vízforrás, illetve mostanában akarják helyreállítani a kicsit alacsonyabban található itatót, ahol majd vízhez juthat a tursita is. Addig sajnos magunknak kell a napi vízmennyiséget felvinni. És ha már itató, ne lepődjünk meg, ha a tehenek, (időnként lovak) bármelyik percben szembejönnek, itt legeltetik őket, szabadon. Ha az esti vonulási idejükben indulunk lefelé, elég aggódva szoktak nézni ránk… 🙂
Lefelé menet érdemes egy pillanatra megcsodálni a Carpegna látképet, és ha nagyon elfáradtunk, a faluban lévő laghetto-nál kipihenhetjük magunkat (nyitva nyaranta, illetve amíg jó idő van, hétvégenként). Itt lehet enni is valami egyszerű fogást, aztán ha van még energiánk, csocsózni is lehet.
A környéken egyébként egymást érik a középkori borgo-k, szinte mindenhol látunk valami érdekes épületet. Marche régiót még nem fedezte fel a tömegturizmus (mint Toszkánát), érdemes tehát kóborolni arrafelé…
Olaszországba jöttem 