A fapadosoknak hála nemcsak hozzám jönnek könnyen a családom meg a barátok, hanem olasz ismerőseim is hetente megkérdezik, mit ajánlanék Budapesten, Magyarországon nekik. Van már egy listám, amit alapnak mindig odaadok nekik. Aztán érdeklődési körtől, életkortól függően jön a többi.
Természetesen a párom a kiindulópont, az ő szemével nagyon érdekes az otthoni dolgokat szemlélni, de pár év ittlakás után már én is sikerrel tippelem meg, mi lehet érdekes egy “átlagolasznak”.
Budapesten elsősorban a romkocsmákat (Szimpla, Szóda stb) ajánlom, arról mindenki nagyon elismerően beszél, főleg nyáridőben. De az esti dumáláshoz nagyon jó a Gödör is, sőt, nagyon szuper karácsony estéink is voltak már ott (szigorúan a családi program után 🙂 Lelkesek még az A38-as hajótól, meg a belvárosi kis helyektől – pl. a most már kicsit túlzottan turistás Liszt Ferenc tértől.
Alapvetően a pesti esti élet minden olasz ismerősömnek tetszeni szokott. Én át szoktam őket irányítani a Művészetek Palotájába is, mert mind az épület, mind az ott folyó élet megér egy látogatást. A júliusban évek óta megrendezett állatkerti esték is jók, hallgattunk már Klezmert az esti állatkertben – nagyon is jó program
A jazzkoncertek, fesztiválok is tuti sikerre számíthatnak, főleg azok, ahol nemcsak a buli meg a jó kis kaja van, hanem színvonalas zene is.
Apropó étel: a túró rudit vagy szeretik vagy utálják, nem sok a középutas, és mi szeretünk az Arany János utca környéki “magyaros” éttermekbe benézni – ez utóbbi sokszor inkább szociológiai tanulmány :).
A cukrászdáknál kell óvatosnak lenni, mert sajnos nagyon sok van belőlük, de nagyon kevés az, ahol igazán finoman és igényesen van elkészítve a sütemény (ilyen pl. az Európa café, meg a budai Auguszt – bár sajna az utóbbi időkben egyre többször csalódtunk ez utóbbiban, és egyre kevésbé kísérletezünk a kis helyekkel, tól sokszor csalódtunk már).
Szeretünk piacokat (Nagycsarnok, kerületi csarnokok) járni, meg a régiségkereskedőknél (de nem a turistákra szakosodottaknál, hanem a hazaiaknak játszó eladóknál) böngészni.
A párom sosem hagyja ki a pálpusztait, a vaníliás karikát, a csemegeuborkát és a jófajta füstölt kolbászokat sem.
Otthon egyébként mindig a radio Café (amit nemrég lekapcsoltak :() szól a kocsiban, meg a Jazzy. Amit nem szeretünk otthon, az az eladók, pincérek bunkósága, nem egyszer fordultunk már ki boltból, álltunk fel étteremben azért, mert nem voltak képesek normálisan viselkedni.
A Balatonnal bajban vagyunk, ugyanis ő, mint sok más olasz (itt kivételek az északi, tavakhoz szokott olaszok) nem igazán kedveli az állóvizeket, főleg, mert a Balaton olyan “piszkos” színű is, mivel a felkavarodó alja olyan, amilyen. Ezt tehát érdemes előre elmondani nekik, csalódást elkerülendő.
Ti mit ajánlotok olasz ismerőseiteknek, ha hozzánk mennek?
Olaszországba jöttem 