San Marinoról valószínűleg többen hallottak már, mint San Leoról, és az elsőt a Riminiben, Riccioneban nyaralók közül sokan útba is ejtik. Vonzó az a gondolat, hogy Itália közepén átmegyünk egy másik államba, és nem kevésbé vonzó az a tény, hogy általánosságban minden olcsóbb (főleg a műszaki cikkek), mint Olaszországban. Ez azért lehetséges, mert San Marino amolyan adóparadicsomként működik (sok más miniállamhoz hasonlóan), és ügyesen kihasználja a fekvéséből, helyzetéből adódó előnyöket. Ezt persze a környéken lakó olaszok nem mindig nézik jó szemmel, hiszen nehéz elfogadni, hogy pár kilométerre lakó emberek esetleg ugyanazért a munkáért jóval többet keresnek, és jóval kevesebbet adóznak. Vannak aztán egyéb antipatikus ügyek is: például a gyorshajtási vétséget elkövetők adatainak cseréjéről nincs megállapodás a két állam közt, tehát a san marinoiak szabadon száguldozhatnak a környéken, nem lesznek megbüntetve. Ugyanakkor nehéz ennek ellenkezőjét megvalósítani, már csak azért is, mert ha valaki belelép a gázba, hamar San Marinon kívül találja magát. És ha már vezetés: nem árt tudni, hogy néhány hónapja büntethető az, aki San Marino területén vezetés közben dohányzik.
De térjünk vissza az alapokhoz: a két települést a 4. század elején a balkánról (Diocletianus keresztényüldözése elôl) idevándorló két kômûves alapította, Szent Marino és Szent Leo (logikus :)). Mindketten egy-egy sziklán telepedtek meg, azután abból fejlődött ki a két város, de történelmük másként alakult. San Marino a világ egyik legrégebbi demokráciája, sosem volt királya és mindig független maradt. 1600-ban lefektetett alkotmànyuk is a legrégebbiek küzül való.
San Leot kevesen ismerik, jobbára csak a helyiek, meg az a néhány „kultúrturista”, aki Marche tartományba eldugott, érintetlen emlékek nyomában jön. A két hely szelleme egészen más, San Marinoban állandóan nagy a nyüzsgés, a turistaáradat mindent ellep és minden a butikokról meg a jó áron megvehető órákról, ékszerektől szól. Azért persze a várból gyönyörű a panoráma, ha vásárlás közben egy percre felemeljük a fejünket 🙂
San Leo ellenben csendes, olyan, mintha a középkorból maradt volna itt. Hosszú, keskeny út visz fel a sziklára, és ahogy bejutunk a kapunk, olyan, mintha a középkorban találnánk magunkat. Közepén két gyönyörű templom van (a katedrális a 12. században, de 7. századi alapokra, a dóm szintén középkori alapokon a 17. században épült), két lépésnyire egymástól. Az egész felett pedig ott a fellegvár, ma múzeummá alakítva. Itt nyugodtan be lehet ülni akármelyik kávézóba, tömeg nem lesz sehol, és a turisták közül is inkább csak a hazaiak térnek be körülnézni.
Ha erre jártok, mindkét helyre érdemes benézni, garantáltan más hangulat fogad San Marinoban mint San Leoban.
Olaszországba jöttem 
ez egy jó ötlet… a barátommal mi már megjártuk San Marinot de Ssan Leoról nem hallottam még… legközelebb benézünk oda is 🙂
nemreg lett Emilia Romagna, masik 10 kozseggel egyutt, mert atkertek magukat egy szerintuk szerencsesebb regioba. Addig Marche volt.