Csalàd? Politika?

A tegnap esti Report ismét a fiatalok itteni helyzetét taglalta, a megszokott alapos és objektív stílusban (Generazione a perdere, megnézhető és elolvasható a honlapjukon, nagyon ajánlom az ide nagy reményekkel készülő magyaroknak).

Én is sokszor írtam már arról, hogy Olaszország nem fiataloknak, nem diplomásoknak való ország, ahonnan a jól képzett fiatal diplomások menekülnek, és ahol az ittmaradók 30 %-a (átlagos adat, természetesen a korcsoporttól függően  változik) nem dolgozik, aki pedig dolgozik, az alkalmi szerződésekkel, minimális pénzért teszi, és persze a szülők nyakán él, nem alapít családot, nem halmoz fel nyugdíjra jogosító éveket, szóval a helyzet drámai, még a többi nyugati országnál is drámaibb.

Az EU egyik legalacsonyabb születésszámával, és a világ harmadik legöregebb népességével “büszkélkedhet” az ország, és jó úton van afelé, hogy felélje a családi megtakarításokat.

Mondok két adatot, az egyik a tegnapi adásból, a másik kutatásból, statisztikákból származik:

– 1998 és 2007 között a fizetések 0,1%-al nőttek.  A cégek profitja ellenben 9-10 %-os éves növekedést mutatott, csak az a gond, hogy ezen cégeknek csak 0,5%-a költött innnovációra, kutatásra, fejlesztésre. (most nincs adatom az áraemelkedésre, de az euró bevezetésével kb minden megkétszereződött)

– a tavaly családpolitikára költött összeget idénre 72%-kal (!) csökkentették, ami azt jelenti, hogy ennyivel kevesebb jut az egyébként is szegényes családi támogatásokra, bölcsődék egyéb családot segítő intézmények fenntartására.

A gond az, hogy ez a fiatal generáció elveszik (miből lesz nyugdíja? miből fog megélni, ha a szülei kihalnak mögüle?), és a következő (most meg nem születő) viszont ugye nem is lesz a munkaerőpiacon. Nem valami fényes a kép….