Mindennapok

Jelentés a vörös zónából – 5

Egy hete nincsen iskola, óvoda, bölcsőde.

Többen kérdeztétek, hogy hogyan oldják meg az emberek a gyerekek otthonlétét.

Hát, ad hoc módon 🙂 Amiket én látok magam körül:

  • nagyszülők. Ez nem kivételes, itt alapvetően akkor van leginkább gyereked egyáltalán, ha van hozzá nagyszülő is, lévén az olasz állam nem nagyon bőkezű a szolgáltatásokkal. Ezért egyébként is nagyon jelen vannak a nagyszülők a gyereknevelésben.
  • a szomszéd családban összeterelték az unokatestvéreket, és a 4 szülő felváltva vigyáz rájuk (a szabadságuk terhére)
  • a vírusra tekintettel viszonylag sok helyen smart work (azaz home office) van. Itt álljunk meg egy szóra: Olaszországban ez hatalmas előrelépés, mert eddig az olasz cégek ezt egyáltalán nem szorgalmazták. De így otthon van legalább egy szülő a gyerekkel.
  • viszik magukkal a munkába a gyerekeket – a szomszédos bárban egy nap pl. 3 kicsi van a pult mögött, mert a mamának dolgoznia kell (családi vállalkozás, így nagyikkal és nagynénivel van, nem idegenekkel), de a kolléganőmnél is felmerült, hogy behozza a gyereket (csak aztán önkéntes karantéba vonult (=home office), mert északon voltak síelni közben)
  • egyéb szerveződések ismerős családok között – általában úgy, hogy több család összeáll és beosztja a gyerekfelvigyázást.
  • fizetett babysitter – akár több család megosztva.

Nyilván mindenki túlél, ahogy tud – és ebben az esetben a munkaadó is talán nagyobb elnézést tanúsít. Ne feledjük azt sem, hogy pl. a turizmus hirtelen visszaesése miatt éppen most rengeteg ember maradt munka nélkül (most indult volna a szezon, a rengeteg szezonális szerződéssel turizmusban dolgozó embernek, ők most munka nélkül vannak egyelőre, és nem tudjuk, mi lesz hosszabb távon).

 

Szólj hozzá!